monline

IMDb, PORT.hu

Rögtön a közepébe vágok: a film sötét, véresen komoly és egyben nagyon jó. Nincs happy end, nincs napsütés ... de nem is ezért érdekes.
Szinte hihetetlennek tűnik, hogy az utolsó öt percet benne merték hagyni. A Nicholas Cage alakította fegyverkereskedő egy kihallgató szobában elmondja az Interpol nyomozójának (Ethan Hawke), hogy miért is fogják őt szabadon engedni. A végén pedig ezt mondja:
"And while the biggest arms dealer in the world is your boss ... the President of the United States, who ships more merchandise in a day than I do in a year ... sometimes it's embarrassing to have his fingerprints on the guns."

Nem mond semmi újat. Gyakorlatilag az egész filmben nem hallunk semmi olyasmit, amit ne tudtunk volna előtte. És mégis ... ritkán fordul elő, hogy egy a hollywoodi álomgyárban készült filmben ilyesmit halljon az ember.

A filmnek van viszont egy hatalmas hibája is. Egy dogma, amit meg próbál elültetni az emberben. Meg lehet, hogy pont ezért a "mondanivalóért" engedték (netán támogatták) a nagyközönség elé. A lényege ez: bármit is tegyél -akár életed árán is-, nem tudod megakadályozni a gyilkolást, az öldöklést, mert mindig lesz valaki, aki átveszi a gonoszok helyét. A film alapján sokan bólogatnak, hogy "igen, tényleg így van ... hiába minden, a rosszak erősebbek". Szerintem pont fordítva kell ezt felfogni. Nem elég, ha egy ember jól dönt. Nem elég, ha kettő. Mindenkinek egyformán helyesen kell döntenie ahhoz, hogy mind életben maradjunk ... hogy együtt élhessünk ... hogy ne írtsuk ki egymást és minden életet körülöttünk. Addig kell küzdeni az erőszak és a gyűlölet ellen, amíg akár egyetlen ember is van, aki mást gondol. Nem fegyverekkel a fegyverek ellen ... az reménytelen lenne.

Talán pont ez az, ami a legfontosabb üzenete lehet ennek a történetnek.