Az iPod-generáció már nem is figyel a zenére?

[HWSW] Brit kutatók szerint a digitális technológia tömeges elterjedésével a most felnövő generációk a korábbiaknál lényegesen kevésbé fogják megbecsülni a zenei műveket, előadásokat. Ennek oka, hogy a tömegmédia mellett a szélessávú internet és hordozható audiolejátszók révén bárhol, bármikor hallgathatnak zenét.

Adrian North brit zenepszichológus szerint a zenéhez való hozzáférés közönséges, természetes dolog, az emberek készpénznek veszik. Éppen ezért -- érvel North -- a hallgatáshoz, zenéhez fűződő érzelmek, érintettség sem olyan mélyreható már. North a Leicesteri Egyetem egy kutatócsapatát vezetve két héten át figyelte meg 346 ember szokásait, és zenéhez való viszonyulásukat.

A megfigyelések alapján azt a következtetés vonta le, hogy a zenét ma már ugyanolyan tömegtermékként fogyasztjuk, mint bármi mást. Ugyanakkor North úgy véli, a zenéhez való közelség is hozzájárulhat az olyan népszerű tehetségkutató műsorok sikeréhez, mint amilyen a hazai Megasztár. Mint mondja, ezzel szemben a 19. században például a zene hatalmas kincsnek számított, szinte misztikus kifejező erővel.

A tévéből, rádióból, számítógépből és mp3-lejásztókból nap mint nap megszólaló zenék átszövik életünket, erről szól az "iPod-generáció", a zenei "törzsek" kialakulása és a popsztárok kora, de ez nem jár együtt mély érzelmekkel, odafigyeléssel. A kutató szerint a változások az utóbbi 20 évben gyorsultak igazán fel.


Én csupán 28 vagyok, de (sajnos) már az én korosztályomban is jellemző volt a zenéhez való ilyen hozzáállás. Szerintem nem a digitális miniatűr lejátszók megjelenése hozta el a "zene" (ha ennek nevezhetők, amiket ma eme szóval illetnek) globális elterjedését, hanem a kazettás magnók. A zene sorsa akkor pecsételődött meg, amikor megjelentek az otthonokban a első szalagos felvevők. Innentől kezdve bárki szabadon másolhatta a kedvenc számait és a zenehallgatás anyagi gátjai megszűntek. Mindenki számára elérhetővé vált, s ezáltal lesüllyedt az átlagszínvonal. A kereskedelmi gépezet pedig kíméletlenül lecsapott a tömegekre, s egyfolytában táplálja belénk a primitív, de könnyen megjegyezhető dallamokat.

Mindemellett úgy gondolom, hogy nem kell félnünk. Smile Mindenki hallgat "tömegzenét" (ez elkerülhetetlen, hiszen nyitott fülekkel járunk a világban), de ha alkalmunk nyílik rá, akkor az értékesebbet, a szebbet választjuk. Smile